A sorrendmódosítás hamarosan kezdődik, mi pedig egy újabb hallgatónk cikkét hoztuk el Nektek!

A rövid cikksorozatunk folytatódik, ahol hétről hétre végzős hallgatóinkat szólítjuk meg azzal kapcsolatban, hogy mit gondolnak a Dunaújvárosi Egyetemről, hogy érezték magukat a tanulmányaik alatt és miért ajánlják ezt az egyetemet! #MiértDUE

„Sziasztok! Domján Barbara vagyok, utolsó félévemet töltöm a Dunaújvárosi Egyetem televíziós műsorkészítő szakán.

Az élet nagyon sokfelé sodort már: van egy közigazgatás-szervező diplomám, jelenleg anyakönyvvezetőként dolgozom, a kettő között pedig elvégeztem egy színész OKJ-s képzést.

Számomra a kreatív vonal mindig is nagyon fontos volt, nem véletlenül döntöttem úgy, hogy a színházi világ mellett a tévéset is szeretném megismerni. Innen jött tehát, hogy jelentkezzek. Nagyon szimpatikus volt számomra az a közeg, amit az egyetem kommunikált a leendő hallgatói felé – amikor még csak a honlapot böngésztem. Mikor tavaly szeptemberben pedig beléptem az iskola kapuján, ez a nyitottság, segítőkészség a gyakorlatban is bebizonyosodott.

A szakon kevés létszámú, de annál családiasabb csapat verődött össze, akik félve léptek be az első óráikra. Előző diplomám révén, van már tapasztalatom felsőoktatásban és a korábbi élményeimmel ellentétben a Dunaújvárosi Egyetemen ez a családias légkör nem csak ránk, hallgatókra igaz. A minket körülvevő oktatók, tanárok jó ismerőssé váltak és a lehető legnagyobb kedvességgel fogadtak minket.

Tavasszal ugyan az élet közbeszólt, de a vírushelyzettől függetlenül, továbbra is maximális odaadással és segítőkészséggel terelgettek oktatóink minket az utunkon. Az az „arctalanság”, amit az online oktatás hozott, még így sem érződött. Mindenki a legjobbat szerette volna kihozni az egészből és ez rendkívüli módon becsülendő.

Idén februárban pedig úgy döntöttem, hogy tanulmányaimat szeretném tovább folytatni a DUE-n, és leadtam a jelentkezésem alapképzésre is! Már most tudom, hogy jó döntést hoztam és ha felvesznek, akkor tudásomat egy olyan helyen bővíthetem tovább, ahova mindig jó szívvel megy be az ember.”